Bane krónikák

London sosem fog változni, igaz? Szinte mindig esik az eső, alig van néhány eső mentes nap. Szerencsére a minap nem esett. A ruháinkat eláztató hideg vízcseppek felhagytak a ma esti zuhataggal, nem rondítottak bele az éjszaka szépségébe. Viszonylag csendesek voltak az utcák, csak néhány kocsi törte meg a csendet. A csillagok eltűntek a gázlámpák fényétől, de ha volt alkalmunk sötétebb és elhagyatottabb városrészre menni akkor látni lehetett a szépségüket. Az éjszaka neszei, a csillagok és a félhold fényei. Tisztán megmarad bennem ez az éjszaka.

Mrs. Branwell, a londoni Intézet vezetője maga hívott el hozzájuk, hogy a segítségemet kérje. Nem tudtam, hogy miről lehet szó, de volt néhány ötletem. Biztosra vettem, hogy az ifjú Will Herondale beszélt rólam, és ajánlotta helyettem a segítségemet. Mit ne mondjak, kissé aljas húzás volt tőle. Nemigen lett volna szívem, és esélyem elutasítani őket ezek után. A szalonban ültek, és rám vártak. Az ifjú Sophie kísértbe. Amikor beléptem a szobába William a kandallópárkánynak támaszkodott, Charlotte Branwell, az intézet vezetője, az egyik fotelban ült akárcsak Theresa és James. Egyedül Henry, Charlotte férje hiányzott. Feltételezem, hogy most is valamelyik kísérletén ügyködik éppen. a levélben való kérésnek megfelelően úgy öltöztem, mint aki egy bálról érkezett, de nemigazán értettem, hogy miért van erre szükség.
- Jó estét, Mr. Bane. Foglaljon helyet. - mutat az egyik üres fotelra Mrs. Branwell ami épp mellette kapott helyet. A többiek egyszerűen üdvözöltek.
- Üdvözletem Mrs. Branwell. - mentem közelebb és hajoltam meg a nő előtt az illendőség kedvéért. Ezután köszöntöttem a többi ifjút is, bár maga Charlotte sem volt idős. Helyet foglaltam és türelmesen, érdeklődve vártam a magyarázatát annak, hogy mit keresek itt ilyen késői órán. Nem az idő volt az ami zavart, hiszen általában éjjelente vannak találkozóim. Sokkal inkább a kérés és tudat, hogy árnyvadászok hívtak meg az otthonukba. Bár kapcsolatom felettébb szorossá kezd válni néhányukkal, ettől függetlenül nem kedvelem a fajtájukat és azt, hogy feljebb valónak tekintik magukat angyali vérüknek köszönhetően ami "feljogosítja"
őket arra, hogy az alvilágiakat lenézzék és minden különösebb ok nélkül meg is ölhessék őket.
- Mr. Bane, William tájékoztatott néhány dologról így alapos meggondolás után írtam önnek. Biztosra veheti, hogyha lenne más választásunk akkor nem ehhez folyamodnánk, de szükségünk van a segítségére. És most nem arról van szó, hogy boszorkánymester. Sokkal inkább az ön személye az amire szükségünk van.
Már itt felkeltette az érdeklődésemet. Kevesen beszéltek így és még kevesebben vallották volna be az árnyvadászok között, hogy szükségük van egy alvilági segítségére. Először azt hittem várhatok semmi jót és Mrs. Branwell nem különb a többi árnyvadásznál, de mint azt már korábban is feltételeztem, az itteni árnyvadászok mások voltak. Jobbak, a többinél. Csendben maradtam és érdeklődésemet a dolog iránt kimutatva figyeltem tovább.
- Bizonyára ön is hallott már a Magiszterről. Tudomásunkra jutott egy bál, egy estély ami ma éjjel kerül megrendezésre. Úgy tudjuk itt több információra és bizonyítékra találhatunk, és mint ön, ismertebb és befolyásosabb személy lévén talán segíthet nekünk bejutni erre a eseményre, amit egy hatalmasabb vámpír rendez a Magiszter tiszteletére. Reményeim szerint önt, szívesen fogják látni ezen az eseményen és nem lesz furcsa avagy feltűnő a megjelenése.
Az ajánlat érdekesnek bizonyult, de még inkább felháborítónak. Azt gondolnánk, hogy a nyugodtnak látszó és határozott nőnek nem mondanék nemet, de udvariasság ide vagy oda, mégis ezt kell tennem. Itt is látszik az, hogy csak kihasználnak minket az árnyvadászok, mégis, volt valami titokzatos a dologban ami maradásra bírt. Mi több, láthatóan elgondolkoztam a dolgon. Végül csak egyetlen kérdés jutott az eszembe amit még fontosnak találtam a válaszadás előtt és a részletem megkérdezése előtt:
- Kit kellene bejuttatnom?
Az ifjú Herondale a nyugodt Theresa-ra pillantott, de abból tisztán ki lehetett olvasni, hogy nem a jelenlévők egyikéről van szó. Sokkal inkább egy újabb személyről. Kétlem, hogy valamelyik cselédet kellene bejuttatni egy ilyen eseményre. Ő alkalmatlan lenne erre a feladatra. A meglepetés ereje ezért is volt nagyobb, mint amire számítottam. Az egyre feszülő és már-már zavaró csendet egy könnyed kopogás törte meg. Először Sophie lépett be rajta elnézést kérve, majd annyit mondott, hogy sikerült felöltöztetnie valakit. Ebből csakis egy hölgyre tudtam következtetni, de annak személyét el sem tudtam képzelni. Mrs. Branwell arcára egy apró mosoly ült ki és bólintásával jelezte, hogy mindketten beléphetnek a szobába. Ugyanis a cseléd nyomában egy másik hölgy is belépett a szalonba. Tekintetem az ismeretlen nőre emeltem, aki nagyon fiatal volt és gyönyörű. Jól láthatóan meg volt szeppenve és talán egy kicsit kényelmetlenül is érezte a meseszép ruhájában. A ruha mély kivágásában telt keblei csak szebbek voltak. A ruha egy kicsit szűkösen hatott, amik kiemelték nőies vonásait. Kisugárzása sokkal inkább volt angyali, mintsem földi. Tekintetemet le sem bírtam venni az ifjú hölgyről. Az eddig látottak alapján semmihez sem volt fogható, pedig már jó hosszú ideje éltem már e világon. Mint aki szellemet, vagy inkább angyalt lát, ledermedtem. De közben még sem. Lassan álltam fel ülőhelyemről és mentem közelebb a még azelőtt sosem látott hölgyhöz. Mélyen meghajoltam előtte, majd udvariasan kezet csókoltam neki.
- Kit tisztelhetek ebben az angyali Szépségben? - kérdeztem mire William felnevetett. Nem értettem miért, sokkal inkább azt miért kell egy idegen személyre bízni ezt a feladatot és a többiek miért nem mehettek. Szerencsémre Charlotte választ adott a fel nem tett kérdésemre miközben a hölgy szabad kezének ujjbegyit a szája elé tette és elvörösödött arccal igyekezett mosolyogva visszatartani a kuncogását.
- A hölgy Amelia Dalton, az Intézet egyik szolgálója.
Így már minden világos volt. Ez az angyali báj és ez a mesés ruha még engem is képes volt megtéveszteni a hölgy származását és a társadalomban betöltött helyét illetően.
- Á! - adtam hangot megvilágosodásomnak - Magnus Bane, szolgálatára, Kisasszony. - hajoltam meg újra mire egy tökéletes és szép pukedlizést kaptam válaszul egy bájos mosoly kíséretében. Hiába minden előkészület az estére, Amelia enélkül is biztosan bájos és kisugárzása tagadhatatlanul vonzó és elérhetetlen egyszerre. Ezután meghallgattam a pontos elképzeléseket, a tervet amit kitaláltam erre az estélyre és ezzel megértettem nekem sokkal több szerepem van ebben az egészben. Hiszen nem csak be kell vinnem ezt a vonzó hölgyet, akire sok szempár fog tapadni, de meg is kell védenem, ki kell juttatnom miközben mindent feltűnés nélkül teszünk és tökéletesen elvegyülünk az alvilágiak között. Még ha ez a terv nem is lenne, akkor is eléggé magára fogja vonni a figyelmet Amelia, aki ráadásul törékeny mondén nő. Talán annyi szerencséje van, hogy rendelkezik a látás képességével. Ez egyben balszerencse is, de amennyit eddig láttam Amelia-ból elég intelligensnek és ügyesnek tűnik ahhoz, hogy megoldjon egyedül is néhány helyzetet. Minden esetre már várom ezt az érdekes estét. Biztos vagyok benne, hogy egy újabb, felettébb izgalmas kalandban lesz részem, ismét. Nem hiába, velem minden éjszaka, minden nap egy kaland. Ezt pedig kifejezetten élvezem.

To be continued!